A kandalló főegységenkénti szerkezeti ás funkcionális bemutatása. A besorolás a hagyományos nyitott és zárt tűzterű kandallókra vonatkozik.

5. Hamugyűjtő és tároló
A hamu, az égés során keletkezett melléktermék, általában a keletkezés helyén, vagy azalatt gyűjthető össze. A hamuképződés függ az elégetett anyag és az égés minőségétől. A hamut a tűztér alján, a tűztalajon is össze lehet gyűjteni, ez azonban gyakori hamuzást igényel, higiéniai szempontból kevésbé ajánlatos. A hamutároló mindig a kandalló belső légáramlási (huzat-) vonalán belül legyen. Szabadon álló, körül, ill. három oldalról nyitott kandalló esetén a külső huzat miatt fokozott gondot kell fordítani a hamu tárolására.
Tárolás helyiségen belül
A tűztalaj alján rostély elhelyezésével külön, légáramlástól védett hamuszekrény vagy hamuláda alakítható ki. Zárt tűzterű kandalló esetében a helyiségből beáramló égési levegő mennyiségét a legcélszerűbb hamuládával (vagy fiókkal) szabályozni. A belső hamuzásnak másik módja, mikor a hamuláda közvetlenül a tűzrács alatt helyezkedik el. A süllyesztett tárolóedény nem szerencsés megoldás, mert kihamuzáskor a tűzrácsot minden esetben ki kell venni.
Tárolás helyiségen kívül
A hamuzás kedvezőbb megoldása, amikor a hamu az égés utolsó fázisában a rostélyon és a kiépített csatornán keresztül távozik a tűztérből a gyűjtőhelyre. A külső hamuelvezető csövön keresztül egyben a tűztér ellátható égési levegővel is. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a beáramló levegő fel ne kavarja a távozó hamut, mert ez erősen szennyezheti a helyiség levegőjét. A hamu függőleges vagy ferde csatornán keresztül vezethető el, és az épületen belül vagy kívül tárolható a tűzvédelmi előírások szigorú betartásával. Az épületen belül külön helyiség vagy tárolóedény szükséges a hamu tárolására a legalsó szinten. Külső tárolóként megfelel egy épület melletti akna vagy erre a célra épült kamra. A régi vagy az üzemben levő kémény alsó szakaszai felhasználhatók a hamu tárolására, ill. továbbítására. Külső tárolás esetén, az üzemen kívüli időben a rostély felett a csövön feláramló levegő elzárására záró-fedőt kell elhelyezni, vagy a csőbe szabályozható berendezést kell beépíteni.
6. Füstkamra
A füstkamra általában tölcsér formájú, felől szűkülő üres tér (más néven: füstharang, körül nyitott tűztér esetén füsternyő). A kandallótűztér felső szélénél, a füstpárkánnyal azonos magasságban kezdődik, felfelé szűkülve a füsttorokkal végződik, amely egészen a füstszabályozóig húzódik. Feladata a füst (és a gőzök) elszívása a tűztérből. A füstkamrabetétek általában acéllemezből, samott-téglából, előre gyártott samott-, tűzálló beton- vagy öntöttvas elemekből készülnek. Méretük mindig a tűztér hátfalkiképzésétől és a kémény helyzetétől függ. Szabad kémény esetében sokkal lényegesebb a kialakítása, mint zárt tűzterű megoldások esetében. A füstkamra egybeépülhet a tűztérrel, pl. előre gyártott elemes beton vagy acéllemez légfűtő szekrény esetében.
7. Füstelzáró-szabályozó
A füstelzáró szabályozza a tűztérben keletkezett füstgázok kéménybe jutását, ill. üzemen kívüli időszakban a tűztér légmentes lezárását. Anyaga általában acél, ill. öntöttvas, keresztmetszete lehet kör és négyzet alakú. Megkülönböztetünk csappantyúkat, tolattyúkat és füsttorokba szerelhető elzáróharangokat. A füstelzárónak légmentesen kell csatlakoznia a füstkamrához, ezért samotthabarccsal - és csavaros vagy acéllemez szekrény esetében hegesztett kötéssel - rögzítik, azbesztlemezzel tömítik. Elhelyezhető még a füstelvezető csőben is, ahol keresztmetszete mindig azonos a füstcsőével. Forgatókarral, támasztórúddal, füsternyő esetében forduló elzáróval (esetleg peremes ütközőtömítés beépítésével) vagy acélsodronyon függő súllyal kezelhető. Lényeges, hogy az elzáró-szabályozó mindenkori állása kívülről felismerhető legyen, ezért a kezelőkarnál tanácsos a szakaszokat bejelölni. Függőlegesen íves füstnyak és füstkamra esetében az elzárót a füstjárat tengelyére merőlegesen, akár függőlegesen is beépíthetjük (a 0-90O-os tartományban). Kandallóba a biztonságos légelzárás érdekében két szabályozót is beépíthetünk, pl. a füsttorokra billenőcsappantyút, a kéménybe pedig állítható tolattyút (sublert). Füstnyak - amely a füstelzáró és a füstcső vagy szabad kémény között helyezkedik el - nem szükséges minden kandallótípushoz; főként szabad kéményes kandallókhoz alkalmazzák. Az egyik feladata a kéményből lehulló korom összegyűjtése, hogy ne hulljon be a tűztérbe. Másik fontos feladata, hogy a kéménybe áramló hideg levegő útját megfordítsa úgy, hogy az a meleg füstgázzal ismét felfelé áramoljon. Ezáltal a huzat a füstgyűjtő kamra felső pontján lesz a legintenzívebb, így érvényesül gyorsító hatása. Biztonsági okokból falikandallókhoz külön kémény esetében is építenek füstkamrát, hogy a kedvezőtlen légáramlási időszakokban (szeles idő, gyors időjárás-változás, lehűlés) a becsapódó szél visszaáramlását megakadályozza. A füstnyak ütközőfala lehet a kéményre (járatra) merőleges sík lap, vagy ívelt mélyedés, de a legalkalmasabb áramlás íves sima falfelülettel érhető el. Anyaga általában azonos a tűztér faláéval, de lehet hőálló beton- vagy más előre gyártott elem is. Az ütközőfal áramlási vonalát szabályozó fenékrész fix vagy szabályozható, hiperbolikusan ívelt acéllemez elemmel egészíthető ki.
8. Füstcső
A füstcső vagy -csatorna feladata a füstgázok kéménybe juttatása. Tengelyvonala a kéménybe csatlakozás helyén nem lehet kisebb 45O-nál, átmérője pedig a kémény keresztmetszetével közel egyenlő. Nagyobb keresztmetszet esetén a kéményfalnak ütköztetett füst szeles időben visszacsapódik, és zavarja a kandallóban az égést. Kisebb kereszt-metszet esetén a füstgáz áramlása felgyorsul, és nagyobb a kifüstölés valószínűsége. A füstcső legtöbbször acéllemezből készül, kör vagy négyszög keresztmetszettel, de lehet öntöttvas, samottcső, hőálló beton vagy esetleg a kéménnyel közösen (de külön koromzsák- és tisztítóajtóval) falazott. Az acéllemez cső min. 2 mm vastagságú közepes minőségű lemezből készüljön, a samott idomcső 3 cm, a betoncső 5 cm falvastagságú legyen. Az levezetőcsöveket ajánlatos hőszigetelni kőzetgyapot szigetelőlemezzel, hogy a kandallóburkolat alatt javítsuk a füstgázok áramlási viszonyait. Nincs szükség külön hőszigetelésre, ha a cső veszteséghőjét a fűtött helyiségben légfűtési rendszer kiépítésével hasznosítjuk, pl. a kandalló felső burkolati falát alul és felül szellőzőnyilásokkal látjuk el.
9. Kémény
A kémény - a jó kémény a kandalló üzemeltetésének egyik fő feltétele. A kémény feladata a tűztérben keletkezett füstgázok elvezetése, és a huzat segítségével - a tűz biztonságos ellátása égési levegővel. A kandallóépítés előtt meglevő kémény igény-bevétele esetében tanácsos kikérni tüzeléstechnikai szakember véleményét, mielőtt nyitott vagy zárt tűzterű kandalló mellett döntenénk. Kis huzaterősségű (huzatú) kéménybe nem köthetünk be nyitott tűzterű kandallót, de zárt tűzterűt igen. Ha a zárt tűzterű kandalló ajtaját a felfűtési szakasz végén kinyitjuk, a nyitott kandallóhoz hasonlóan élvezhetjük a nyílt tűz szépségét.
10. Füstpárkány
A tűztérnyílás íves vagy egyenes záradékszakaszát füstpárkánynak nevezzük. A füstpárkány szétválasztja az elvezetett füstöt és a fűtött helyiség levegőjét egymástól, ami főleg huzatos lakás és szeles idő esetében fontos. A füstpárkány olyan nem éghető anyagból készüljön, amely alkalmazkodik a tűztér és a külső burkolat anyagához. Lehet a nyílással közös keretbe foglalva, fémből vagy más természetes anyagból. Ha fémből készül, közvetlenül elhelyezhetők rajta a szikravédő berendezés tartóelemei Éghető anyag csak a füstpárkány kávájának belső vonalától 20 cm-rel távolabb építhető be. A párkányfát a tűz sugárzási szakaszának szélétől legalább 2 cm-rel kifelé kell elhelyezni.
11. Tűzrács, tüzelőállvány
A tűztérbeli tökéletes égés és a lángok látványának érvényesülése érdekében a tüzelőhelyet célszerű kiemelni a tűztalajból. Az ehhez szükséges eszközök a 2 db tűzbak, a tűzrács, a tüzelőállvány és a tűzrosta kovácsolt- és öntöttvasból készülhetnek. A két tűzbakon helyezik el a hasábfákat. A tűzrács három- vagy négylábú rácsos állvány, amely acélcsőből hegeszthető, és hőcserélőként is működhet a hatásfok javítása céljából. A három- vagy négylábú tüzelőállványra a tűztér közepén piramis formában rakhatók a hasábfák. A tűzrosta a kandallófenékkel van egybeépítve. Apróbb fadarabok, hulladékok, brikett és tőzeg eltüzeléséhez alkalmas; anyaga lehetőleg öntöttvas.
Forrás:
Bajkó Béláné: Lakóépületek, lakások fűtése,
Hans-Peter Ebert: Fatüzelés,
Kószó József: Kandallók,
Dr. Párkányi György: Kályhák,
Kamil Zoufalý: Építsd magad
Cimkék:Kandalló kandalló építés kandalló kandalló részei


















